22. nap

2009 május 7. | Szerző:

Hát ennyi!

Lehet, hogy még próbálkozom, de most 2-3 napig szeretném, ha nyugtom lenne (legalább a hétvégén), úgyhogy a borsófélék felé se nézek, nem még hogy egyem őket! Majd ha elmúlnak az elmúlt 2 nap rossz emlékei, talán kipróbálom a lencsét, a csicseri borsót, de addigis jó lenne, ha VALAKI tudna ajánalni valamit, hogy miként főzzem a borsóféléket, hogy ne pimaszkodjanak a beleimben. Mert az azért mégiscsak felháborító, hogy az ember gondosan lemossa, beáztatja, újra mossa, főzi 3 órán át a borsót, utána megrágja rendesen, és további néhány órán át szenved tőle! Ez tényleg színvonalon aluli, meg a koromhoz képest méltatlan is! 🙂

Agyő, borsó – nem érdekel mennyi fehérjét tartalmazol, nem érdekel mennyire egészséges vagy!

Mindez persze méreg (“mérges vagyok” – mondja az ember – ó, a magyar nyelv nagyonis kifejező! 🙂 és ez nem jó jel, hiszen ez méregtelenítő kúra. De nem csak testet, hanem az elmét és a lelket is tisztítani szeretném.

…még jó, hogy tudatosult bennem. Amikor idáig eljutok, a felismerés pillanatáig, olyankor már túl vagyok a nehezén (hangsúlyozom azonban: általában). Mert akkor már az ember tudja, hogy mi a baja, akkor már tud magán segíteni.

21. nap

2009 május 6. | Szerző:

… ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.

Megtudtam, hogy ha a borsó nincs rendesen megfőzve, akkor rendetlenkedik. És még akkor is, ha nincs rendesen megrágva. Namármost megrágva megvolt, ezt garantálom. Minden falatot, minimum 4O-szer rágok meg (számolom, igen 🙂 Tehát maradjunk annyiban, hogy megrágtam rendesen. Az viszont kétségtelen, hogy nem volt rendesen megpuhulva.

Most már okosabb vagyok.
A szója pedig nem bánt annyira, bár ma még csak egyszer ettem, de vacsizni fogok, mert már kopog a szemem az éhségtől.

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***
Megtudtam azt is, hogy a különböző fűszerek használata ilyenkor már szinte ajánlott. Kiváltképpen a következők: rozmaring, koriander, babérlevél, kömény, ánizs, édeskömény, gyömbér, majoranna, borsfű (pereszlény), útilapu, zsálya, izsóp, kálmos, üröm, csalán, fahéj, snidling, bazsalikom, pitypang, zsázsa, hagymaszár, hagyma, kapor, torma, fokhagyma (de csak kis mértékben, es nem minden nap), zeller zöldje, és végül miso, szójaszósz és gomasio.

Ezekután pedig elárulom, hogy a feléről azt sem tudtam, hogy fűszer vagy gyógynövény (más szóval, hogy eszik vagy pedig isszák). Most már tudom, hogy eszik, és elég beszerezni, hogy megismerkedjem velük.

20. nap

2009 május 5. | Szerző:

Figyelem, az alább leírt mondatokban sértő és bántó gondolatok lehetnek, főleg a vizuális tipusú emberek számára. Mindenki a saját felelősségére olvassa tovább.

Majdnem három hétig semmi gond, most aztán hatványozva jönnek a problémák.
Picit számítottam rá, de úgy látszik nem eléggé…

Írták ugyan, hogy ha netán a borsófélék bántanák a gyomrunkat, akkor a vizet, amiben áztak, öntsük le róluk, és friss vízben főzzük meg. Így is csináltam. Namármost azon gondolkodom, hogy akkor mi lenne, ha még ezt sem csináltam volna. Mert így egy álló napon keresztül társaságilag használhatatlan voltam. A kondit kihagytam, csak itthon tornáztam egy picit, utána pedig sétálni indultam a városban, hogy legyen mozgás.

Evidens, hogy a vörös borsó (red kidney beans) tehet mindenről. A sárga borsó relatív békén hagyott… kiváncsi vagyok a szójára, amely pedig egyenesen isteni lett. Só és minden nélkül is nagyon jó íze van, pont eléggé puha, de még nem kásás… Figyelembe véve nagyanyáink tapasztalatait és intelmeit, egyet fortyantottam még (a vizen), majd ismét leöntöttem és új, friss vízben főztem a szóját.

De a rizst minden nélkül főzöm, hogy picit tisztuljak és rendbe jöjjek.

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!