23. nap

Délután

kettő órakor fejeztem be az ebédelést, elfogyasztván az utolsó szem

aznapi rizst is, ami nem kis aggodalmat okozott, hiszen tudtam, hogy

legközelebb leghamarabb este 6-7 óra körül jutok ismét ételhez. De

hősiesen bírtam, és kibírtam. Egy idő után teljesen átment rajtam az

éhség, a gyomrom sem korgott, minden a legnagyobb rendben volt.

Hazaérve nekifogtam a rizsfőzésnek, és fél nyolckor nagyot haraptam a

dunsztolt sárgarépába.

Igen ám, de valami hiba csúszott a

mechanizmusba. Az esti kaja borzasztóan felfújt, szenvedtem eleget. És

éjjel pedig nagyon rosszul voltam. Egész éjjel izzadtam, és nagyon

rosszul voltam. A vérnyomásom nagyon alacsony volt, alig sikerült

kimennem a konyhába egy kis vizet inni. … Namármost tudom, hogy hol

volt a hiba, csak nem tudatosítottam, amikor egy pohár vörösbort

felnyitottam este, hogy az ilyesminek ennyire dramatikus következményei

lehetnek. Mert ugye a vörösbor amúgy is leviszi a vérnyomást, ráadásul

nem a legjobb minőségű bor volt… hát megmérgeztem magam.

Éjjel

azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a kúrát. Ilyen áron nem kell. Aztán

reggelre tudatosult benne, hogy én vagyok a hibás és a 6ökör, a kúrát

mégsem illik hibáztatni az ilyesmiért!

A mai adag rizst

fokhagyma és vöröshagyma nélkül főztem, szója szósszal és frissen

készült “gomasio”-val bolondítottam meg picit. Nagyon finom és

rendkívüli módon ízlik (jaj, csak nehogy megint problémáim legyenek

miatta). A vérnyomásom stabilan tartja magát a minimumon (többször is

mértem, és 80/60, ami ugye nagyon kevés…) De majd csak

normalizálódik. Innom is többet kéne, úgy látszik.

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Végülis

a nap jól telt el, gondok nélkül. Az egyetlen gondom az volt, hogy

mikor fogok enni, nem az, hogy mit. Csak “biztonságos” zöldség

kerülhetett szóba, így a sárgarépa és a petrezselyem mellett döntöttem.

És semmi bajom tőlük. Nagy haverok lettek! :c)