23. nap

Délután
kettő órakor fejeztem be az ebédelést, elfogyasztván az utolsó szem
aznapi rizst is, ami nem kis aggodalmat okozott, hiszen tudtam, hogy
legközelebb leghamarabb este 6-7 óra körül jutok ismét ételhez. De
hősiesen bírtam, és kibírtam. Egy idő után teljesen átment rajtam az
éhség, a gyomrom sem korgott, minden a legnagyobb rendben volt.
Hazaérve nekifogtam a rizsfőzésnek, és fél nyolckor nagyot haraptam a
dunsztolt sárgarépába.

Igen ám, de valami hiba csúszott a
mechanizmusba. Az esti kaja borzasztóan felfújt, szenvedtem eleget. És
éjjel pedig nagyon rosszul voltam. Egész éjjel izzadtam, és nagyon
rosszul voltam. A vérnyomásom nagyon alacsony volt, alig sikerült
kimennem a konyhába egy kis vizet inni. … Namármost tudom, hogy hol
volt a hiba, csak nem tudatosítottam, amikor egy pohár vörösbort
felnyitottam este, hogy az ilyesminek ennyire dramatikus következményei
lehetnek. Mert ugye a vörösbor amúgy is leviszi a vérnyomást, ráadásul
nem a legjobb minőségű bor volt… hát megmérgeztem magam.

Éjjel
azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a kúrát. Ilyen áron nem kell. Aztán
reggelre tudatosult benne, hogy én vagyok a hibás és a 6ökör, a kúrát
mégsem illik hibáztatni az ilyesmiért!

A mai adag rizst
fokhagyma és vöröshagyma nélkül főztem, szója szósszal és frissen
készült “gomasio”-val bolondítottam meg picit. Nagyon finom és
rendkívüli módon ízlik (jaj, csak nehogy megint problémáim legyenek
miatta). A vérnyomásom stabilan tartja magát a minimumon (többször is
mértem, és 80/60, ami ugye nagyon kevés…) De majd csak
normalizálódik. Innom is többet kéne, úgy látszik.

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***
Végülis
a nap jól telt el, gondok nélkül. Az egyetlen gondom az volt, hogy
mikor fogok enni, nem az, hogy mit. Csak “biztonságos” zöldség
kerülhetett szóba, így a sárgarépa és a petrezselyem mellett döntöttem.
És semmi bajom tőlük. Nagy haverok lettek! :c)