22. nap

2009 május 7. | Szerző: |

Hát ennyi!

Lehet, hogy még próbálkozom, de most 2-3 napig szeretném, ha nyugtom lenne (legalább a hétvégén), úgyhogy a borsófélék felé se nézek, nem még hogy egyem őket! Majd ha elmúlnak az elmúlt 2 nap rossz emlékei, talán kipróbálom a lencsét, a csicseri borsót, de addigis jó lenne, ha VALAKI tudna ajánalni valamit, hogy miként főzzem a borsóféléket, hogy ne pimaszkodjanak a beleimben. Mert az azért mégiscsak felháborító, hogy az ember gondosan lemossa, beáztatja, újra mossa, főzi 3 órán át a borsót, utána megrágja rendesen, és további néhány órán át szenved tőle! Ez tényleg színvonalon aluli, meg a koromhoz képest méltatlan is! 🙂

Agyő, borsó – nem érdekel mennyi fehérjét tartalmazol, nem érdekel mennyire egészséges vagy!

Mindez persze méreg (“mérges vagyok” – mondja az ember – ó, a magyar nyelv nagyonis kifejező! 🙂 és ez nem jó jel, hiszen ez méregtelenítő kúra. De nem csak testet, hanem az elmét és a lelket is tisztítani szeretném.

…még jó, hogy tudatosult bennem. Amikor idáig eljutok, a felismerés pillanatáig, olyankor már túl vagyok a nehezén (hangsúlyozom azonban: általában). Mert akkor már az ember tudja, hogy mi a baja, akkor már tud magán segíteni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!