24. nap

2009 május 9. | Szerző:

Nehéz erről írni, mert még azt képzeli valaki, hogy beképzelt vagyok/ lettem… De azért megpróbálom valahogy megfogalmazni.

Valami igazság lesz abban, hogy a kúra mindent tisztít: testet, lelket, elmét.
Sok mindent másképpen látok… talán azért, mert lassúbb lettem? Mert lelassult a mozgásom, viszont a gondolataim tisztábbak lettek? Nem tudok rá választ adni. Tény, hogy határozottabban látom a dolgokat. Radikálisabban, de egyértelműbben foglalok állást valami mellett, vagy ellen, vagy egyszerűen csak hagyom, hogy legyen.

Kinevetnek érte, a fejüket csóválják, kommentálják, ajánlgatnak, mondják hogy ők ezt nem tudnák csinálni, mondják hogy ezt ők miért nem tudnák végigcsinálni (már vagy tíz jó indokot hallottam, hogy miért nem tudná valaki ezt a kúrát csinálni). És ha akarnék, én huszat, vagy akár harmincat hoznék fel. Eljött a tisztulás ideje, és egyre jobban tudatosul bennem a felismerés, hogy ez a kúra nem semmi! Nem arra célzok most, hogy naponta el kell majszolni két bögre – eleinte sótlan vízben főtt – rizst, hanem ahogyan fokozatosan érzékelem a különböző pozitív hatásait, egyre hihetetlenebbnek tűnik, hogy mikre képes. Most már nem hagynám abba semmiért sem, hiszen nagyon kiváncsi vagyok, mit hoz a következő nap, milyen felismerést, milyen új meglátást, milyen újabb érzelmet, milyen meglepetést, milyen humoros szituációt. Az egész a megnyugvásról is szól.
Nyugi, apafej! Van idő, nem szaladunk sehova.
Kezdtem az ennivalóval, a 4Ox megrágott falattal, majd később a tornázással, most már a döntésekkel is így vagyok, és általában mindennel. És jó!
Igen, lefogytam. Nagyon. Állítólag csont és bőr vagyok, állítólag nem ártana felszedni pár kilót, állítólag beesett az arcom, állítólag… belenéztem a tükörbe, egy nyugodt arc nézett vissza rám. Mosolygott, és nyugalom ült az arcán. Nem öntelt mosoly, ne értsetek félre.
NYUGALOM. Mindezt átérezni és megélni fantasztikus.

Kinevetnek, a fejüket csóválják, kommentálják, ajánlgatnak… és nagyon messze vannak. Annyira messze, hogy a mondókájuk nem ér el hozzám, pedig mellettem állnak. Mert nem értik, hogy megéri. Mindennek ára van. Ennek is. A lemondás, a visszavonulás, a lelassulás, a megállás az ára. És amikor megáll az ember, akkor elcsodálkozik, hogy körülötte minden szép.

Előtte is megtörtént, hogy “megálltam”. És elcsodálkoztam, hogy mindenki rohan, kapzsi módon, mohón próbál bekebelezni mindent. Most nem ezt veszem észre… milyen érdekes.

Még egyszer hangsúlyozom: senki ne értsen félre, nem hiszem magamról, hogy guru lettem. Csak elámulok rajta, hogy milyen fázisokon megyek keresztül, hogy miket tudatosítok, hogy miket élek meg. … és ezért nem tudok mást mint buzdítani mindenkit, aki minderre vágyik, hogy próbálja ki. Mindössze 36 napról van szó! Egy élete van rá mindenkinek, sokezer napja, hogy megcsinálja (de ne halogasd, kérlek, kezdd holnap, ha késztetést érzel… és tarts ki. Legalább a 24. napig, addig biztosan tudom mondani (ma), hogy megéri!!!)

23. nap

2009 május 8. | Szerző:

 Rosszul sült el a tegnapi nap… sajnos.

Már
nap közben is kevés volt az energiám, de lassacskán már megszoktam az
ilyet, így nem tulajdonítottam különösebb figyelmet a dolognak.

Délután
kettő órakor fejeztem be az ebédelést, elfogyasztván az utolsó szem
aznapi rizst is, ami nem kis aggodalmat okozott, hiszen tudtam, hogy
legközelebb leghamarabb este 6-7 óra körül jutok ismét ételhez. De
hősiesen bírtam, és kibírtam. Egy idő után teljesen átment rajtam az
éhség, a gyomrom sem korgott, minden a legnagyobb rendben volt.
Hazaérve nekifogtam a rizsfőzésnek, és fél nyolckor nagyot haraptam a
dunsztolt sárgarépába.

Igen ám, de valami hiba csúszott a
mechanizmusba. Az esti kaja borzasztóan felfújt, szenvedtem eleget. És
éjjel pedig nagyon rosszul voltam. Egész éjjel izzadtam, és nagyon
rosszul voltam. A vérnyomásom nagyon alacsony volt, alig sikerült
kimennem a konyhába egy kis vizet inni. … Namármost tudom, hogy hol
volt a hiba, csak nem tudatosítottam, amikor egy pohár vörösbort
felnyitottam este, hogy az ilyesminek ennyire dramatikus következményei
lehetnek. Mert ugye a vörösbor amúgy is leviszi a vérnyomást, ráadásul
nem a legjobb minőségű bor volt… hát megmérgeztem magam.

Éjjel
azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a kúrát. Ilyen áron nem kell. Aztán
reggelre tudatosult benne, hogy én vagyok a hibás és a 6ökör, a kúrát
mégsem illik hibáztatni az ilyesmiért!

A mai adag rizst
fokhagyma és vöröshagyma nélkül főztem, szója szósszal és frissen
készült “gomasio”-val bolondítottam meg picit. Nagyon finom és
rendkívüli módon ízlik (jaj, csak nehogy megint problémáim legyenek
miatta). A vérnyomásom stabilan tartja magát a minimumon (többször is
mértem, és 80/60, ami ugye nagyon kevés…) De majd csak
normalizálódik. Innom is többet kéne, úgy látszik.

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***
Végülis
a nap jól telt el, gondok nélkül. Az egyetlen gondom az volt, hogy
mikor fogok enni, nem az, hogy mit. Csak “biztonságos” zöldség
kerülhetett szóba, így a sárgarépa és a petrezselyem mellett döntöttem.
És semmi bajom tőlük. Nagy haverok lettek! :c)

22. nap

2009 május 7. | Szerző:

Hát ennyi!

Lehet, hogy még próbálkozom, de most 2-3 napig szeretném, ha nyugtom lenne (legalább a hétvégén), úgyhogy a borsófélék felé se nézek, nem még hogy egyem őket! Majd ha elmúlnak az elmúlt 2 nap rossz emlékei, talán kipróbálom a lencsét, a csicseri borsót, de addigis jó lenne, ha VALAKI tudna ajánalni valamit, hogy miként főzzem a borsóféléket, hogy ne pimaszkodjanak a beleimben. Mert az azért mégiscsak felháborító, hogy az ember gondosan lemossa, beáztatja, újra mossa, főzi 3 órán át a borsót, utána megrágja rendesen, és további néhány órán át szenved tőle! Ez tényleg színvonalon aluli, meg a koromhoz képest méltatlan is! 🙂

Agyő, borsó – nem érdekel mennyi fehérjét tartalmazol, nem érdekel mennyire egészséges vagy!

Mindez persze méreg (“mérges vagyok” – mondja az ember – ó, a magyar nyelv nagyonis kifejező! 🙂 és ez nem jó jel, hiszen ez méregtelenítő kúra. De nem csak testet, hanem az elmét és a lelket is tisztítani szeretném.

…még jó, hogy tudatosult bennem. Amikor idáig eljutok, a felismerés pillanatáig, olyankor már túl vagyok a nehezén (hangsúlyozom azonban: általában). Mert akkor már az ember tudja, hogy mi a baja, akkor már tud magán segíteni.

21. nap

2009 május 6. | Szerző:

… ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.

Megtudtam, hogy ha a borsó nincs rendesen megfőzve, akkor rendetlenkedik. És még akkor is, ha nincs rendesen megrágva. Namármost megrágva megvolt, ezt garantálom. Minden falatot, minimum 4O-szer rágok meg (számolom, igen 🙂 Tehát maradjunk annyiban, hogy megrágtam rendesen. Az viszont kétségtelen, hogy nem volt rendesen megpuhulva.

Most már okosabb vagyok.
A szója pedig nem bánt annyira, bár ma még csak egyszer ettem, de vacsizni fogok, mert már kopog a szemem az éhségtől.

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***
Megtudtam azt is, hogy a különböző fűszerek használata ilyenkor már szinte ajánlott. Kiváltképpen a következők: rozmaring, koriander, babérlevél, kömény, ánizs, édeskömény, gyömbér, majoranna, borsfű (pereszlény), útilapu, zsálya, izsóp, kálmos, üröm, csalán, fahéj, snidling, bazsalikom, pitypang, zsázsa, hagymaszár, hagyma, kapor, torma, fokhagyma (de csak kis mértékben, es nem minden nap), zeller zöldje, és végül miso, szójaszósz és gomasio.

Ezekután pedig elárulom, hogy a feléről azt sem tudtam, hogy fűszer vagy gyógynövény (más szóval, hogy eszik vagy pedig isszák). Most már tudom, hogy eszik, és elég beszerezni, hogy megismerkedjem velük.

20. nap

2009 május 5. | Szerző:

Figyelem, az alább leírt mondatokban sértő és bántó gondolatok lehetnek, főleg a vizuális tipusú emberek számára. Mindenki a saját felelősségére olvassa tovább.

Majdnem három hétig semmi gond, most aztán hatványozva jönnek a problémák.
Picit számítottam rá, de úgy látszik nem eléggé…

Írták ugyan, hogy ha netán a borsófélék bántanák a gyomrunkat, akkor a vizet, amiben áztak, öntsük le róluk, és friss vízben főzzük meg. Így is csináltam. Namármost azon gondolkodom, hogy akkor mi lenne, ha még ezt sem csináltam volna. Mert így egy álló napon keresztül társaságilag használhatatlan voltam. A kondit kihagytam, csak itthon tornáztam egy picit, utána pedig sétálni indultam a városban, hogy legyen mozgás.

Evidens, hogy a vörös borsó (red kidney beans) tehet mindenről. A sárga borsó relatív békén hagyott… kiváncsi vagyok a szójára, amely pedig egyenesen isteni lett. Só és minden nélkül is nagyon jó íze van, pont eléggé puha, de még nem kásás… Figyelembe véve nagyanyáink tapasztalatait és intelmeit, egyet fortyantottam még (a vizen), majd ismét leöntöttem és új, friss vízben főztem a szóját.

De a rizst minden nélkül főzöm, hogy picit tisztuljak és rendbe jöjjek.

19. nap (3. fázis)

2009 május 4. | Szerző:


Soha nem ízlett még ennyire a sárga borsó, mint ma. Az utasítás szerint beáztattam még este, és jó korán felkeltem, hiszen azt írták, hogy 2 órán át kell főzni, hogy megpuhuljon. Hát megpuhult ez egy óra alatt! Sőt, nem csak megpuhult, hanem teljesen szétfőtt! Kása lett belőle. De micsoda kása! Fantasztikus íze van. Kár, hogy nem lehet belőle túl sokat enni!

Remélem bőségesen pótolja majd a fehérjéket, és lassan kezdhetem a kondizást is :c) Már alig várom!

***************************************************************

És képzeljétek, volt erőm a kondiban! Ezt szinte el sem akarom hinni… pedig kénytelen leszek belenyugodni :c) Még kiváncsi vagyok, hogy holnap is bírom-e majd a kondizást, de asszem ezekután nem kell kételkednem a leírtakban.

Vörös borsó beáztatva, csak szét ne főzzem, mint a mai borsót. Annyi van belőle, hogy egész héten majszolhatom 😀
De ízlik is ám nagyon!!!

18. nap

2009 május 3. | Szerző:

 


Aki nem akarja, ne higgye el, de nem várom annyira az újabb fázist. Persze azért várom, csak nem annyira nagyon, kibírhatatlanul. … Csak gondot okoz, hogy mit egyek. Az első volt a legjobb: nem kellett gondolkodnom, hogy mit egyek a rizshez, a válasz egyértelmű volt: rizst!




Na de most?
Milyen zöldséget? Mennyit? Mikor? Stb…

Pontosan a felében járok most. Nem is bánom, hogy jön egy kis változás, kicsit ráuntam az ázott zöldségekre. Nem, mintha nem lenne ízük, meg aztán általában én tehettem róla, mert túl sokáig főztem, vagy sokáig hagytam a fazékban és nem volt olyan jó, felázott tőle a rizs, szóval csak gond volt vele. Na most ennek vége, jön a csicseri borsó, a tarka bab, a cukorborsó, a lencse, a szója… és remélem nem fog kellenem állandóan szellőztetni. otthon még úgy-ahogy megmegy a dolog, de a munkahelyen, közterületen, emberek közt… ettől tartok picit, de majd meglátom, hogyan alakul a soundtrack J

Akkor most (azok kedvéért, akik nem tudnák esetleg) összefoglalnám, hogy miről is szól a 3. fázis. Tehát mindaz, ami ezelőtt is volt, plussz főtt hüvelyesek 10-20%-ban, de nem szabadna túllépni a mennyiséget. Rizzsel kombinálva fehérjéket juttatunk a szervezetbe. A legértékesebb a szója, amely kétszer annyi fehérjét tartalmaz, mint a hús. A megfőzendő hüvelyeseket jól megmossuk, majd 6-12 órán keresztül áztatjuk, és utána saját vizében főzzük. Kivételt képez a szója, amelyet friss vízben főzünk. Kuktában gyorsan megfőnek, kb. ¾ óra alatt. Kukta nélkül kb. 2 óra hosszat kell őket főzni, a szóját tovább is, akár három órán keresztül. Vigyázat, nem sózunk. Ugyanis sós vízben nem főnek puhára, sőt, lehet, hogy egyáltalán nem főnek meg! A szója meg olyan fura egy növény, hogy állandóan ellenőrizni kell, hogy puha-e már, mert megpuhul, de ha tovább főzzük, akkor újból megkeményedik. főzés után lehet sózni (de csakis tengeri sóval).

A mai nap elég jó volt. Reggelre jól kiéheztem, így nem vártam délig, hanem amint elkészült a friss rizs, nekifogtam egy kis ázott brokkoli és karfiol társaságában. Ez volt fél 11 körül. Aztán délben újra ettem. És az előbb már megint éhes voltam, elő is vettem a rizses dobozt, de csak csipegettem… Éppen most olvasom, hogy nem szabadna nagyon belakni a rizsből, hanem csak szépen, módjával. Ebből rendszert kéne csinálni – a lassú és komótos evésből, élvezni az ízeket, ízlelgetni mindent…

17. nap

2009 május 2. | Szerző:

És szerintem nincs ember, aki makulátlanul végigcsinálja az egész kúrát… hogy nem eszik vagy iszik valamilyen tilos dolgot… Vagy ha mégis létezik ilyen, akkor erős akarattal rendelkezik, és megemelem előtte a kalapom! Komolyan.

Szóval mea culpa, mea maxima culpa, de ittam egy kis vörösbort.
Megkívántam na, micsinájjak? … Hát most már semmit, az biztos. De legközelebb meggondolom, mert érzem, hogy nem tett jót. Ilyenkor a szervezet érzékenyebben reagál mindenre, és biztosan a kéntartalom az oka… mittomén… Most már úgyis mindegy.

Szóval akik eddig csodálkoztak meg ámultak (esetleg, bár nem valószínű), azok becsukhatják a szájukat, mert mint kiderült: emberből vagyok :p

Holnap még zöldséges nap, utána kezdődhet az igazi buli! :c)

16. nap

2009 május 1. | Szerző:

Remélem,
hogy nem csak beképzelem magamnak, hanem valóban igaz, hogy
tisztulok… az ízlő sejtjeim, a gondolataim, az egész szervezetem.

Leszámítva
a tényt, hogy fáradékony vagyok (bár ez nagyon egyéni) tényleg nagyon
jól érzem magam, reggel, nap közben, este, éjszaka. Kiadósakat alszom,
nyugodt vagyok, tiszták a gondolataim, a döntéseim… tényleg remélem,
hogy mindezt nem csak beképzelem magamnak.

Jó lenne egy kis
visszajelzés valakitől, hogy vajon ugyanígy, vagy legalább
hasonlóképpen élte-e meg a kúrát. Holnap érek a félúthoz, tehát még sok
áll előttem. Azt mondják, könnyű ilyenkor már.
Egy frászt könnyű. Könnyű ilyenkor feladni, de nem folytatni. Viszont ha van harci szellem az emberben, akkor nem adja fel.

A zöldséggel nincs gondom. Sokszor ki is hagyom :c)

15. nap (2. fázis)

2009 április 30. | Szerző:

Mint
azt tegnap említettem volt nagy szerényen, a mai adag rizs igencsak
finomra sikeredett, többek közt ennek köszönhető az is, hogy már reggel
kilenckor nekifogtam a reggelizésnek.

Picit fura, hogy az ember főtt rizst reggelizik párolt spenóttal, de meg lehet szokni a gondolatot (pláne ha korog a gyomrod!)

Nap
közben meg előjött egy csomó megoldandó feladat, így nem is nagyon volt
időm azon töprengeni, hogy éhes vagyok vagy sem. Túl sok zöldséget
pároltam magamnak, így elég sok megmaradt belőle. Szerencsémre! Ugyanis
hazafele egy dugóba kerültem, ahol órákig vesztegeltem, és mivel már
haza induláskor éhes voltam, nem tudom, hogyan bírtam volna ki, ha nem
majszolok kamionfüst és mentőhuhogás közepette egy kis párolt
sárgarépát. Persze, azért kibírtam volna, de így könnyebb volt.

A gond az volt, hogy amikor hazaértem (este fél kilenckor), akkor nekifogtama következő adagnak, és… hát igen. Bezabáltam 🙁

Erről le kell szoknom, különben…

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!