2009 május 8. | Szerző: properko
Rosszul sült el a tegnapi nap… sajnos.
Már
nap közben is kevés volt az energiám, de lassacskán már megszoktam az
ilyet, így nem tulajdonítottam különösebb figyelmet a dolognak.
Igen ám, de valami hiba csúszott a
mechanizmusba. Az esti kaja borzasztóan felfújt, szenvedtem eleget. És
éjjel pedig nagyon rosszul voltam. Egész éjjel izzadtam, és nagyon
rosszul voltam. A vérnyomásom nagyon alacsony volt, alig sikerült
kimennem a konyhába egy kis vizet inni. … Namármost tudom, hogy hol
volt a hiba, csak nem tudatosítottam, amikor egy pohár vörösbort
felnyitottam este, hogy az ilyesminek ennyire dramatikus következményei
lehetnek. Mert ugye a vörösbor amúgy is leviszi a vérnyomást, ráadásul
nem a legjobb minőségű bor volt… hát megmérgeztem magam.
Éjjel
azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a kúrát. Ilyen áron nem kell. Aztán
reggelre tudatosult benne, hogy én vagyok a hibás és a 6ökör, a kúrát
mégsem illik hibáztatni az ilyesmiért!
A mai adag rizst
fokhagyma és vöröshagyma nélkül főztem, szója szósszal és frissen
készült “gomasio”-val bolondítottam meg picit. Nagyon finom és
rendkívüli módon ízlik (jaj, csak nehogy megint problémáim legyenek
miatta). A vérnyomásom stabilan tartja magát a minimumon (többször is
mértem, és 80/60, ami ugye nagyon kevés…) De majd csak
normalizálódik. Innom is többet kéne, úgy látszik.
*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***
Végülis
a nap jól telt el, gondok nélkül. Az egyetlen gondom az volt, hogy
mikor fogok enni, nem az, hogy mit. Csak “biztonságos” zöldség
kerülhetett szóba, így a sárgarépa és a petrezselyem mellett döntöttem.
És semmi bajom tőlük. Nagy haverok lettek! :c)
2009 május 7. | Szerző: properko
2009 május 6. | Szerző: properko
… ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
Megtudtam, hogy ha a borsó nincs rendesen megfőzve, akkor rendetlenkedik. És még akkor is, ha nincs rendesen megrágva. Namármost megrágva megvolt, ezt garantálom. Minden falatot, minimum 4O-szer rágok meg (számolom, igen 🙂 Tehát maradjunk annyiban, hogy megrágtam rendesen. Az viszont kétségtelen, hogy nem volt rendesen megpuhulva.
Most már okosabb vagyok.
A szója pedig nem bánt annyira, bár ma még csak egyszer ettem, de vacsizni fogok, mert már kopog a szemem az éhségtől.
*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***
Megtudtam azt is, hogy a különböző fűszerek használata ilyenkor már szinte ajánlott. Kiváltképpen a következők: rozmaring, koriander, babérlevél, kömény, ánizs, édeskömény, gyömbér, majoranna, borsfű (pereszlény), útilapu, zsálya, izsóp, kálmos, üröm, csalán, fahéj, snidling, bazsalikom, pitypang, zsázsa, hagymaszár, hagyma, kapor, torma, fokhagyma (de csak kis mértékben, es nem minden nap), zeller zöldje, és végül miso, szójaszósz és gomasio.
Ezekután pedig elárulom, hogy a feléről azt sem tudtam, hogy fűszer vagy gyógynövény (más szóval, hogy eszik vagy pedig isszák). Most már tudom, hogy eszik, és elég beszerezni, hogy megismerkedjem velük.
2009 május 5. | Szerző: properko
Figyelem, az alább leírt mondatokban sértő és bántó gondolatok lehetnek, főleg a vizuális tipusú emberek számára. Mindenki a saját felelősségére olvassa tovább.
Majdnem három hétig semmi gond, most aztán hatványozva jönnek a problémák.
Picit számítottam rá, de úgy látszik nem eléggé…
Írták ugyan, hogy ha netán a borsófélék bántanák a gyomrunkat, akkor a vizet, amiben áztak, öntsük le róluk, és friss vízben főzzük meg. Így is csináltam. Namármost azon gondolkodom, hogy akkor mi lenne, ha még ezt sem csináltam volna. Mert így egy álló napon keresztül társaságilag használhatatlan voltam. A kondit kihagytam, csak itthon tornáztam egy picit, utána pedig sétálni indultam a városban, hogy legyen mozgás.
Evidens, hogy a vörös borsó (red kidney beans) tehet mindenről. A sárga borsó relatív békén hagyott… kiváncsi vagyok a szójára, amely pedig egyenesen isteni lett. Só és minden nélkül is nagyon jó íze van, pont eléggé puha, de még nem kásás… Figyelembe véve nagyanyáink tapasztalatait és intelmeit, egyet fortyantottam még (a vizen), majd ismét leöntöttem és új, friss vízben főztem a szóját.
De a rizst minden nélkül főzöm, hogy picit tisztuljak és rendbe jöjjek.
2009 május 4. | Szerző: properko
Soha nem ízlett még ennyire a sárga borsó, mint ma. Az utasítás szerint beáztattam még este, és jó korán felkeltem, hiszen azt írták, hogy 2 órán át kell főzni, hogy megpuhuljon. Hát megpuhult ez egy óra alatt! Sőt, nem csak megpuhult, hanem teljesen szétfőtt! Kása lett belőle. De micsoda kása! Fantasztikus íze van. Kár, hogy nem lehet belőle túl sokat enni!
Remélem bőségesen pótolja majd a fehérjéket, és lassan kezdhetem a kondizást is :c) Már alig várom!
***************************************************************
És képzeljétek, volt erőm a kondiban! Ezt szinte el sem akarom hinni… pedig kénytelen leszek belenyugodni :c) Még kiváncsi vagyok, hogy holnap is bírom-e majd a kondizást, de asszem ezekután nem kell kételkednem a leírtakban.
Vörös borsó beáztatva, csak szét ne főzzem, mint a mai borsót. Annyi van belőle, hogy egész héten majszolhatom 😀
De ízlik is ám nagyon!!!
2009 május 3. | Szerző: properko
Aki nem akarja, ne higgye el, de nem várom annyira az újabb fázist. Persze azért várom, csak nem annyira nagyon, kibírhatatlanul. … Csak gondot okoz, hogy mit egyek. Az első volt a legjobb: nem kellett gondolkodnom, hogy mit egyek a rizshez, a válasz egyértelmű volt: rizst!
2009 május 2. | Szerző: properko
És szerintem nincs ember, aki makulátlanul végigcsinálja az egész kúrát… hogy nem eszik vagy iszik valamilyen tilos dolgot… Vagy ha mégis létezik ilyen, akkor erős akarattal rendelkezik, és megemelem előtte a kalapom! Komolyan.
Szóval mea culpa, mea maxima culpa, de ittam egy kis vörösbort.
Megkívántam na, micsinájjak? … Hát most már semmit, az biztos. De legközelebb meggondolom, mert érzem, hogy nem tett jót. Ilyenkor a szervezet érzékenyebben reagál mindenre, és biztosan a kéntartalom az oka… mittomén… Most már úgyis mindegy.
Szóval akik eddig csodálkoztak meg ámultak (esetleg, bár nem valószínű), azok becsukhatják a szájukat, mert mint kiderült: emberből vagyok :p
Holnap még zöldséges nap, utána kezdődhet az igazi buli! :c)
2009 május 1. | Szerző: properko
Remélem,
hogy nem csak beképzelem magamnak, hanem valóban igaz, hogy
tisztulok… az ízlő sejtjeim, a gondolataim, az egész szervezetem.
Jó lenne egy kis
visszajelzés valakitől, hogy vajon ugyanígy, vagy legalább
hasonlóképpen élte-e meg a kúrát. Holnap érek a félúthoz, tehát még sok
áll előttem. Azt mondják, könnyű ilyenkor már.
Egy frászt könnyű. Könnyű ilyenkor feladni, de nem folytatni. Viszont ha van harci szellem az emberben, akkor nem adja fel.
A zöldséggel nincs gondom. Sokszor ki is hagyom :c)
2009 április 30. | Szerző: properko
Picit fura, hogy az ember főtt rizst reggelizik párolt spenóttal, de meg lehet szokni a gondolatot (pláne ha korog a gyomrod!)
Nap
közben meg előjött egy csomó megoldandó feladat, így nem is nagyon volt
időm azon töprengeni, hogy éhes vagyok vagy sem. Túl sok zöldséget
pároltam magamnak, így elég sok megmaradt belőle. Szerencsémre! Ugyanis
hazafele egy dugóba kerültem, ahol órákig vesztegeltem, és mivel már
haza induláskor éhes voltam, nem tudom, hogyan bírtam volna ki, ha nem
majszolok kamionfüst és mentőhuhogás közepette egy kis párolt
sárgarépát. Persze, azért kibírtam volna, de így könnyebb volt.
A gond az volt, hogy amikor hazaértem (este fél kilenckor), akkor nekifogtama következő adagnak, és… hát igen. Bezabáltam 🙁
Erről le kell szoknom, különben…
24. nap
2009 május 9. | Szerző: properko
Sok mindent másképpen látok… talán azért, mert lassúbb lettem? Mert lelassult a mozgásom, viszont a gondolataim tisztábbak lettek? Nem tudok rá választ adni. Tény, hogy határozottabban látom a dolgokat. Radikálisabban, de egyértelműbben foglalok állást valami mellett, vagy ellen, vagy egyszerűen csak hagyom, hogy legyen.
Kinevetnek érte, a fejüket csóválják, kommentálják, ajánlgatnak, mondják hogy ők ezt nem tudnák csinálni, mondják hogy ezt ők miért nem tudnák végigcsinálni (már vagy tíz jó indokot hallottam, hogy miért nem tudná valaki ezt a kúrát csinálni). És ha akarnék, én huszat, vagy akár harmincat hoznék fel. Eljött a tisztulás ideje, és egyre jobban tudatosul bennem a felismerés, hogy ez a kúra nem semmi! Nem arra célzok most, hogy naponta el kell majszolni két bögre – eleinte sótlan vízben főtt – rizst, hanem ahogyan fokozatosan érzékelem a különböző pozitív hatásait, egyre hihetetlenebbnek tűnik, hogy mikre képes. Most már nem hagynám abba semmiért sem, hiszen nagyon kiváncsi vagyok, mit hoz a következő nap, milyen felismerést, milyen új meglátást, milyen újabb érzelmet, milyen meglepetést, milyen humoros szituációt. Az egész a megnyugvásról is szól.
Nyugi, apafej! Van idő, nem szaladunk sehova.
Kezdtem az ennivalóval, a 4Ox megrágott falattal, majd később a tornázással, most már a döntésekkel is így vagyok, és általában mindennel. És jó!
Igen, lefogytam. Nagyon. Állítólag csont és bőr vagyok, állítólag nem ártana felszedni pár kilót, állítólag beesett az arcom, állítólag… belenéztem a tükörbe, egy nyugodt arc nézett vissza rám. Mosolygott, és nyugalom ült az arcán. Nem öntelt mosoly, ne értsetek félre.
NYUGALOM. Mindezt átérezni és megélni fantasztikus.
Kinevetnek, a fejüket csóválják, kommentálják, ajánlgatnak… és nagyon messze vannak. Annyira messze, hogy a mondókájuk nem ér el hozzám, pedig mellettem állnak. Mert nem értik, hogy megéri. Mindennek ára van. Ennek is. A lemondás, a visszavonulás, a lelassulás, a megállás az ára. És amikor megáll az ember, akkor elcsodálkozik, hogy körülötte minden szép.
Előtte is megtörtént, hogy “megálltam”. És elcsodálkoztam, hogy mindenki rohan, kapzsi módon, mohón próbál bekebelezni mindent. Most nem ezt veszem észre… milyen érdekes.
Még egyszer hangsúlyozom: senki ne értsen félre, nem hiszem magamról, hogy guru lettem. Csak elámulok rajta, hogy milyen fázisokon megyek keresztül, hogy miket tudatosítok, hogy miket élek meg. … és ezért nem tudok mást mint buzdítani mindenkit, aki minderre vágyik, hogy próbálja ki. Mindössze 36 napról van szó! Egy élete van rá mindenkinek, sokezer napja, hogy megcsinálja (de ne halogasd, kérlek, kezdd holnap, ha késztetést érzel… és tarts ki. Legalább a 24. napig, addig biztosan tudom mondani (ma), hogy megéri!!!)
Oldal ajánlása emailben
X